so january is almost over huh? what’s next? february? give me a break
aayla-s
Szóval az a nagy helyzet velem, hogy túléltem egy elég durva depressziós időszakot, amin még az antidepresszáns sem segített. De nem ez a lényeg. A napokban elkezdtem tinderezni, mert mi a faszért ne, gondoltam biztos jó móka lesz (nem az, tele van gyökerekkel). És egyszer kivételesen jobbra húztam egy osztrák srácot, mert hát nagyon megtetszett, na. És a végén még találkoztunk is. Most megpróbálhatnám leírni az érzést, hogy milyen volt vele lenni, de nincsenek rá szavak. Angolul beszéltünk, és mindkettőnknek azért néha rá kellett nézni a google fordítóra, szóval nagyon sokat nevettünk. Szinte azonnal egy hullámhosszon voltunk, nagyon sokat nevettünk, és tényleg olyan érzésem volt, mintha már ezer éve ismerném. Elmondtam neki a legféltettebb titkaimat, ő is az övéit, majd pontosan 0:22 perckor azt mondta, hogy nagyon fáradt, ezért hajlani 1-kor elindul haza. Kicsit szomorú voltam, de elfogadtam a tényt. Azonban Ő nem. Ennek ellenére, hajnali háromig beszélgettünk, összebújtunk, és életem legjobb randiját éltem át vele. És tudjátok mi a legjobb? Hogy hétvégén nem Ő jön le hozzám Sopronba, hanem én megyek hozzá, Bécsújhelyre. És már kurvára várom.
És még nem említettem, de számomra, Ő, hívjuk P.-nek, mert így kezdődik a neve, egy példakép. Mint valamennyien tudják rólam, hiszen nem titkolom, az én életem maga volt a carpe diem, a bulik, az alkohol, és az egyéb vegyszerek szervezetembe juttatása. Ő viszont, egy találkozással az ellentettjévé lett. Múlt hétvégén nem ittam alkoholt, és mást sem, leszokom a cigarettáról, rendbe hozom a családom, sőt rendbe hozok mindent, amit eddig elbasztam. És ezért annyira hálás vagyok.
